Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a
Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság
tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr
fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben.
Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok,
és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú
volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és
végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat,
akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
A moly.hu oldalon olvastam, hogy
már készül belőle a film, és mivel egy ideje már el szeretném olvasni, így
belevágtam. (Jobb
szeretem egy adaptációnál először elolvasni a könyvet és csak utána megnézni a
filmet, hogy ne befolyásolja a szereplőkről és a környezetről kialakított
képemet.)
Az elején még nem nagyon
tetszett, olyan zavaros volt és sok mindent nem értettem, gyakran kellett
visszalapoznom, de ahogy haladtam a történetben egyre izgalmasabbá vált. Néhány
eleme kitalálható volt, illetve engem a Harry Potter sorozatra emlékeztetett
egy-két dolog. Ilyen volt például a főgonosz, Valentine személye, vagy a
csatlósai, a Kör stb.
A főszereplőnk Clarissa (Clary)
Fray, aki egy hétköznapi lány életét éli: édesanyja egyedül neveli, mivel a
lány apja a születése előtt meghalt, testvére pedig nincs. Egy napon –
pontosabban este – azonban elmegy bulizni egyik legjobb barátjával, Simonnal,
és olyan különös eseménynek nem lesz szemtanúja, ami gyökerestől felforgatja
eddigi megszokott élet. Ettől a ponttól kezdve már semmi sem lesz ugyanaz, mint
volt.
Miután elrabolják édesanyját,
Clary összeáll egy fiatal Árnyvadász csapattal, akikkel azon van, hogy
megtalálják a Végzet Kelyhét. Mint kiderül főhősünk édesanyját is ezért
rabolták el, mert a rablók úgy tudják, az asszony lopta el és rejtette el a
kelyhet, azt pedig nem szabad hagyni, hogy Valentie kezébe kerüljön, merthogy ő
áll a rablás hátterében.
Az Árnyvadászok ugyanis
nephilimek, a Kelyhet pedig Raziel angyal adta az árnyvadászoknak, hogy a
segítségével újabb árnyvadászokat lehessen alkotni, Valentine pedig egy
hadsereget akar szervezni, hogy kiírtsák az összes Alvilágit, akik se nem
emberek, se nem árnyvadászok (vámpírok, vérfarkasok, démonok – jók és rosszak
is, stb.)
Másik főszereplőnk, Jace Wayland,
aki az árnyvadász csapat egyik tagja. Egy beképzelt, egoista alak, aki mindig
keresi a veszélyt, és akinek a kemény páncélja mögött érző szíve van. A fiút
elhagyta az édesanyja, majd gyermekként végig kellett néznie, ahogy megölik az
apját. Ezután kerül ebbe a kis Árnyvadász csapatba, ahol profi Árnyvadásszá
válik.
Természetesen itt van egy
szerelmi háromszög: Simon – Clary – Jace. Ki sem maradhat. Kövezzetek meg, de
akkor sem szeretem a szerelmi sokszögeket. -.-
Azt sejtettem, hogy Clarynek
valójában ki lehet az édesapja, a könyv felénél meg már nyilvánvaló volt,
illetve miután kiderül, hogy volt egy testvére is, aki meghalt, hogy mi is
történt és ki kicsoda, de akkor se tetszett a végén, mikor ki is derült.
Szereplők:
Clary: mint írtam, ő a mi
főhősünk. Nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Olyan buta, még az egyértelmű
és nyilvánvaló dolgokat sem veszi észre, pedig szinte kimondják. Ilyen például
az édesapja kiléte is, ami nekem már a könyv felénél egyértelmű volt. Hogy a
hisztiről, amit néha levág, már ne is beszéljünk.
Simon: Clary legjobb
barátja, aki ráadásul szerelmes is a lányba. Ez pedig olyan egyértelmű, hogy
már csak emiatt is jól megráztam volna a lányt. Amúgy szimpatikus srác: okos,
kedves és humora is van. Már csak ezért is szurkolok, hátha összejönnek, bár
inkább Simon, mint Calry miatt.
Jace: másik főhősünk, aki
Árnyvadász, vagyis Alvilágiakat öl. Mint írtam, már elveszette az édesapját,
amikor még kicsi volt, így Hodge, egy átokkal sújtott Árnyvadász tanította,
nevelte, illetve a Lightwood család, akiknek gyerekei (Alay és Isabelle) a
barátai lettek. Egy egoista, felfuvalkodott hólyag, aki azt hiszi, hogy
mindenben ő a legjobb. Ennek persze a gyerekkorában elszenvedett trauma is a
hátterében van, de nem akarok pszichológiai elemzésekbe belemeni… A lényeg,
hogy ő sem volt sokkal jobb, mint Clary, talán csake gy fokkal, de a humora az
jó volt, ezt elismerem. :o)
Isabelle: szintén
Árnyvadász. Ő Jace egyik mostohatestvére, gyakorlatilag. Gyönyörű, de nagyon el
van kényeztetve.
Alec: Isabelle testvére és
ő is Jace barátja/testvére. Nem a legjobb Árnyvadász, és nekem inkább tűnt
mellékszereplőnek.
Hodge: ő a fent említett 3
Árnyvadász tanítója. E mellett pedig egy kétszínű alak is, aki csak a saját
érdekeit nézi. Már a könyv elején sem volt számomra szimpatikus, és ezt a
történet előre haladtával csak fokozta. Régebben a Kör tagja volt, amit a Klávé
megátkozott. Ha össze akarom hasonlítani a HP-re, akkor Féregfark jut róla az
eszembe.
Luke: volt Árnyvadász, a
Kör egykori tagja, de miután megmarta egy vérfarkas, és ő is átváltozott,
elmenekült. Clary édesanyjának a barátja, és végig a lány mellett volt, míg
felnőtt. Nekem szimpatikus, bár a könyv elején megtévesztő volt a viselkedése.
Valentine: a főgonosz, aki
Voldemortra hasonlít, ha összevetem a HP-vel. Persze, nem teljesen olyan, engem
mégis rá emlékeztet. Teljesen őrült és kiszámíthatatlan.
Összességében nézve:
Noha azt írtam, hogy a Harry
Potterhez hasonlít, és néhány karaktert is összevetettem az ottani szereplők
valamelyikével, mégis teljesen más a történet. Ezt már csak a HP rajongok miatt
is szeretném tisztázni.
A könyvben továbbá minden
megtalálható, amit szeretek: izgalom, kaland, humor, szerelem, rejtély,
természetfeletti.
Ami viszont nem tetszett az
testvérszerelem. Ok, aláírom, hogy nem tudták, hogy testvérek, mielőtt egymásba
szerettek, de akkor sem szeretem.
Mindent összevetve azonban a
történet tetszett és folytatni fogom a sorozatot. :o)
Kiadó: Könyvmolyképző, Vöröspöttyös
Sorozta: A Végzet Ereklyéi
Terjedelem: 470 oldal
Kiadás éve: 2009
Fordította: Kampre Gergely
Borító: Puhafedeles
Eredeti ár: 2.999 Ft
Borító: 4*
A sorozat eddigi részei:
1. Csontváros
2. Hamuváros
3. Üvegváros
4. Bukott angyalok városa
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése